Ének: Mikor én még legény voltam…

     Vers: Csukás Károly, Kafka Margit: Litánia

     Ének: Részeg vagyok, rózsám, …. Szegény legény vagyok én…

     Vers: Dóczi István, Petőfi Sándor: Ezrével terem fán a meggy…

     Ének: Zöldre van a, zöldre van a…

     Hodossy Gábor felolvasása: Itt van a Nők napja, eljött most hát végre…

     Ének: Nyisd ki babám, az ajtót…

     Vers: Csukás Károly, Kafka Margit: Leánykérés

     Ének: Virágéknál ég a világ…

     Vers: Stomfai László, Arany Viktor: 40 felett…

     Ének: Megyen már a hajnalcsillag…

     „A nevetés fiatalít”, Takács Sándor vicces történetei

     Ének: Huszka Jenő, Londonban hej, van számos utca…

     Vers: Csukás Károly, Radnóti Miklós: Rejtettelek…

     Timár Veronikától dalcsokor hangzott el mindenki számára (Csipkerózsika keringő, Öt lány mutatkozik be, My Fair Lady, és      a dal, amely egy asszonyhoz szól, akiben a tisztaság és a szépség található meg: Ave Maria). 

A műsor zárása képpen kis virágokat adtak át nagyon kedvesen a férfi klubtársak.

E csodálatos műsor meglepetés volt számunkra. Tényleg annyi kedvesség volt az Ő fellépésükben, igyekezetükben, ahogy Hodossy Gábor összeállította, összefogta a csapatot, lenyűgöző volt. A meghatottságunkat Edit elnök asszony öntötte szavakba mindnyájunk nevében. 

Egy közös éneklés - Szeressük egymást gyerekek… - után kötetlen beszélgetéssel, falatozgatással zárult e szép mai nap.

Képek> >>

            Március 15. Nemzeti ünnepünk.

                           2015. március 10.

Horváth Magda klubtársunk elszavalta Petőfi Sándor különösen szép versét: „Bizony mondom, hogy győz most a magyar” címűt. Következett a Kossuth-nóta versben és dalban: Márványné Eta szavalatát Kleinné Erika harmonikás aláfestéssel tette újszerűvé, majd közösen énekelték az 1848–49-es szabadságharc legnépszerűbb toborzó dalát. (A dal utolsó sora „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” sokáig a Kossuth Rádió szünetjele volt.)

Ismét az énekkar következett, a második blokkban: A csitári hegyek alatt…, Estharang…, A nap nyugodni tér…, Ha nyílnak a tavaszi kék ibolyák…, A hosszú télnek vége… dalokkal. Majd újra szavalat a technika segítségével, Kézdi György előadásában Petőfi Sándor verse: „A nép nevében…”

Ábrányiné Vera klubtársunk Tompa Mihály: „A gólyához” c. versével kápráztatott el bennünket az Ő kedves modorában. Timár Veronika vendégünk pedig „Isten áldja meg a magyart” c. dalával zárta a mai műsort.

A Szózat eléneklése után Edit elnök asszony mindenkinek megköszönte a szereplését, felkészülését, munkáját, amivel hozzájárult a mai szép, igényes, színvonalas műsorhoz.

Képek> >>

Edit elnök asszony köszöntötte vendégünket és mindnyájunkat, közösen pedig elénekeltük a Nyugdíjas ének és A nyugdíjasok találkozójára c. dalokat. Pár aktuális dolog megbeszélése után (aktuális: készülődés a kultúra napi műsoros délutánunkra, hangverseny látogatási lehetőség a Csermák Antal Zeneiskolában, közgyűlés az Érdekképviseletnél, soron következő színházi   előadás, készülődés a Levéltárba tervezett látogatásra, betegeinkről és a kirándulásról) kezdődött a fórum a vendégünkkel.

Hasznos információk hangzottak el, köszönjük ezt vendégünknek.

Képek> >>

                  Költészet napi műsor.

                              2015. március  24.

A hivatalosan április 11-én tartandó Költészet Napját kicsit előre hozva - ma tartottuk ez alkalomhoz kapcsolódó műsoros összejövetelünket, melyre a meghívott Őszidő Nyugdíjas Klubból is szép számmal érkeztek vendégek.

A továbbiakban, sorban következtek a kedvesebbnél kedvesebb költőktől felolvasott szebbnél szebb versek. Így: Tóthné Pannika József Attila ma is népszerű versét olvasta fel, a „Születésnapomra” címűt. Ezt Pájerné Edit előadásában követte a „Mikor az uccán átment a kedves” című vers. József Attila 1933-ban írt „Óda” című versét Csukás Károly klubtársunktól hallhattuk. Az ünnep alkalmával Petőfi Sándortól, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakjától is elhangzottak versek, Ábrányiné Vera szavalta a „XIX. század költői” címűt. Ismeretes, hogy Petőfit szoros barátság fűzte Arany Jánoshoz, elképzeléseinek pontos megfogalmazására késztette, munkára serkentette Arany Jánost. Következésképpen 1847-ben 3 éves kisfiához írta „Arany Lacinak” című versét, ezt Némethné Évától hallhattuk. Petőfi, a magyar romantika kiteljesítője, nála jelent meg először a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása. Ennek szép példája a „Szeptember végén” című vers, ezt Német Tibor olvasta fel. Kerecsényiné Erzsike Áprily Lajostól választott verset. Radnóti Miklós költőtől, a modern magyar líra kiemelkedő képviselőjétől Pintér István tolmácsolta az 1927-ben írt „Levél” című költeményét. A Veszprémhez közeli Nagyvázsonyban született Várnai Zseni költőnőtől Horváth Magda klubtársunk szavalta a „Csodák csodája” című versét. Végezetül Petőfi Sándor szép szerelmes verse, a „Fa leszek, ha fának vagy virága” következett prózában és versben Márványné Eta és Kleinné Erika előadásában. E versét a költő 1845. augusztusában írta Szalkszentmártonban Bertához. A vers csupán egy elképzelésből, gondolatból, érzésből fakad, nem tényleges élményből táplálkozik. Udvarló jellegű és vallomásos. A vers metafórákra épül, mely metafórák (fa, virág, harmat, napsugár, mennyország, pokol) a megszólított nőre vonatkoznak. Szépen hangzott a vers, amikor Etelka szavalatát Erika tangóharmonikával aláfestette, majd közösen énekelték is a megzenésített verset.

A mi műsorunk itt véget ért, következtek a vendégek, hisz Ők is készültek a közös rendezvényre szavalatokkal, jelenettel.

A műsort vendégség követte, szendvicsek, sütemények, borocska kíséretében kellemes, a két klub barátságát elmélyítő beszélgetésbe fordult a kultúra napi találkozó.

Képek> >>

                      Levéltári látogatás.

                              2015. március  31.

Már 14 óra előtt szép számmal gyülekeztünk a levéltár előtt, hogy az áthelyezett levéltárat részletesebben is megismerhessük a szépen felújított régi honvédségi épületben. Lényegében egy levéltári órán vehettünk részt László Erika előadásában.

Mi a levéltár?

A levéltár régi írásos anyag megőrzésére, kutatására, bemutatására szolgáló tudományos intézmény.

 Ügyfélszolgálati szobában megtekintettük a tárolódobozokat.

 Megnéztük a Vármegyei ládát (fekete) ebben egy egész vármegye iratanyagát őrizték.

 Jelenleg 24 raktáruk van, és ebben 15 km iratot tárolnak  (15.000 ifm)

 Íróeszközök közül megnézhettük az antracén tintát (antracén tinta nem halványul el) Ez azért fontos, mert vannak olyan iratok, ahol nem halványulhat el az írás az évek folyamán, ilyen például az anyakönyv.

(A tintát az európaiak találták fel. Két típusát lehet megkülönböztetni, az egyik a széntinta, amit az ókortól a középkorig használtak, a másik a gubacstinta – tölgyfagubacsból –, ami a XII. századtól használatos. A fekete szín mindkét esetben kémiai reakció eredménye.

Csersavas gubacstinta: A gubacstinta alapanyaga a tölgyfagubacs, mely akkor jön létre, amikor a gubacsdarázs a petéjét egy fejlődő tölgyfaüregbe rakja, a lárva körül kialakuló lágy, halványzöld almaszerű kitüremkedést hívják gubacsnak. A legfinomabb gubacsok a szíriai Aleppóból származtak. Az összegyűjtött gubacsokat összetörték, néhány napig a tűznél, vagy napfénynél hagyták állni, majd néhány napig az esővízben áztatták a 16. századig.

Csersavtalan császártinta: A XVII. század végétől használatos. 1856. a vegyi tinták előállításának kezdete. Először a alizarin tinta, később az el nem halványuló antracéntinta.

 Anyakönyvezés: 17.sz-tól van Mo-n anyakönyvezés.

- elsőzör egyházak, szerzetesrendek (itt megnézhettünk egy felekezeti anyakönyvet, IV.482. fond: Nagyesztergár keresztelési anyakönyvét) a plébános vezette, azért, nehogy rokonok házasodjanak egymással, latinul vezették

- 2 példány 1828-tól

- állami anyakönyvek 1895-től (2 példány, egyik példány a hivatalban, másik a levéltárban). Nem minden anyakönyv kutatható, csak a halottiak 1980-ig (megcsodáltunk egy állami anyakönyvet ,  pl.: XXXIII.1. Veszprém halotti)

- Ha nem a megyében keressük az adatokat, akkor sincs baj, mert mikrofilmen az ország egészéből le lehet kérni. És közben a MOL folyamatosan digitalizálja az anyakönyveket, amiket net segítségével lehet elérni, de csak levéltári gépekről.

 Hiteleshelyi szoba:

Hiteles hely

A hiteleshely régies nevén bizonyságtevő hely a feudalizmus kori Magyarországon azt a szerepet töltötte be, mint ma egy közjegyző.

A bizonyító erejű oklevelek kiadására, másolására hozták létre őket az írásbeliség iránt egyre növekvő társadalmi igény következményeként, a 13. században. A hiteleshelyek tagjai végezték a peres ügyek esetén az idézést, a tanúkihallgatást, a helyszíni szemlét, a határjárást, az eskütételt vagy más, a perrel kapcsolatos teendőket. A hiteleshely pecsétjével ellátott iratot hitelesnek kellett elfogadni. Ilyen pecsétjük volt a káptalanoknak és a nagyobb konventeknek (szerzetesi házaknak).

A veszprémi káptalanról először 1181-ben találunk említést, amikor saját ügyében eljárva a püspökkel együtt földet és kaszálót adományoz szolgálóinak. Ebben a tekintetben első az országban. Tényleges hiteleshelyi tevékenységének első emléke egy 1214-ben kelt oklevél. A mohácsi vészt követő török portyázásokig folyamatosan működő káptalan hiteleshelyi levéltára gazdag okleveles anyagot őrzött meg. A püspök és a káptalan az 1540-es évek zavaros időszakában elhagyta a várost, a hiteleshelyi levéltárat Sopronba vitték, ahonnan csak Sennyei István püspöksége idején, a káptalan visszaállításakor, 1630-ban hozták vissza Veszprémbe.

A káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1635-ben indult újra és a közjegyzői intézmény 1874-ben történt felállításáig folyamatos volt. A mintegy két és fél évszázad alatt egy teljes, 65 kötetből álló jegyzőkönyvi sorozat jött létre, mely a hozzá tartozó iratanyaggal együtt teljes képet nyújt a hiteleshely újkori működéséről.

Megnéztük: A hiteleshelyi levéltár 18. századi szekrénye, melynek ajtajait, fiókjait a külön-külön csoportosított irattípusoknak megfelelően feliratozták. 1. szekrényrész:  Veszprém környéki települések abc sorrendben.

Megcsodáltuk a  XII.1.i.3. kötet (R108-4-8-3) Hiteleshelyi jegyzőkönyv 1673–1676.



A Veszprém Megyei Levéltár őrzi a veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltárát, melynek igen gazdag Mohács előtti oklevélanyaga maradt fenn. Teljes egészében megőrződött a hiteleshelyi levéltár újkori (1635–1874 közötti) iratanyaga is.

Közjegyzők: Ahogy halottuk 1874-től kezdve hozták létre a járásbíróságok mellett működő közjegyzői állásokat. Veszprémben 1875. augusztus 1-én kezdte meg működését Kenessey Móricz. Náluk lehetett végrendeleteket hitelesíteni, leadni megőrzésre, adás-vételi szerződéseket, osztályegyességeket kötni. Később a hagyatéki eljárás teljes lefolytatása is a feladatuk lett.

Megnéztük: a nagy Esterházy fénymásolatot az eredeti okiratról) 1981. gróf Somogyi birtokleltárát, valamint Kenessey Móricz első évéből néhány okiratot, Ranolder püspök halála miatti jegyzőkönyveket.

 Oktatóterem:

Képek> >>

>