Így történt ez ma is. Műsoros programunknak vendégei is voltak, Brányi Mária alpolgármester asszony és Török Lajos a nyugdíjasok Veszprém város Érdekvédelmének vezetője. Dzsida Jenő „hálaadás” köszöntőjével Edit elnök asszony megnyitotta műsorunkat és örömmel jelenthette be a meglepetés műsorszámot: a Szilágyi Általános Iskola harang együttesét. Mint megtudtuk a jelenleg 13 fős együttes 10 éve alakult, működik. 37 db bronz harangjukat Amerikából szerezték be, értéke 50 ezer Ft/db. Büszkék arra, hogy hosszú évek alatt maguk gyűjtötték össze a tetemes összeget munkáikból. Az országban még a baptisták büszkélkedhetnek ilyen együttessel, de ők harangjaikat támogatásokból szerezték be. Volt kislány, aki 4 db harangot is megszólaltatott a megfelelő időben. Az utánpótlás együttes tagjai 3-6 éves múltra tekinthetnek vissza, szerepeltek a Mátyás templomban, a Tihanyi Apátságban, több budapesti templomban, külföldön, sőt Rómában is egy emlékmisén. A sok szorgos kéz csodálatos hangokat varázsolt a harangokból, és érdekességként megtudtuk, hogy készülnek a veszprémi várban, a tűztoronyban megszólaló zenét 80 zeneművel feljátszani. Fantasztikus lesz! És nagy megtiszteltetés számukra.

Előadásukban a következő dalokat hallhattuk: „Egy nagy ünnep” (amerikai szerzőtől). Érdekes, hogy a különböző nagyságú harangok különböző irányú mozgatásával érték el a kellő hangokat. Óz a nagy varázslóból „túl a szivárványon” is hallottunk részletet, következő daluk a gyöngyvirágról szólt. Majd „Az övé a dicsőség” kezdetű dalban gyönyörködhettünk, végül pedig a „Patapan” francia vidám dalt hallottuk, melynek magyar jelentése: mancs a mancsban. Az emlékezetes szereplésüket nagyon köszönjük a kis diákoknak.

Ezek után saját műsorszámaink következtek. Horváth Magda Dzsida Jenő „Édesanyám keze” c. versét szavalta, Schofhauzerné Kata énekelte a „Kis lak áll a nagy Duna mentében” dalt, közös énekek következtek: Tavaszi szél vizet áraszt, Serkenj fel kegyes nép. Az éneklést Schneiderné Marika Csóri Sándor tollával írt „Anyám szavai” c. verse követte. Most a technika segítségével Hodossy Gábor két dalt varázsolt nekünk: Koncz Zsuzsától: Mama kérlek, meséld el nekem…., és Kovács Katitól: Úgy szeretném meghálálni. Tisóczkyné Erzsike szavalata következett, Nagy Ferenc: Édesanyám c. versét hallottuk. Ismét közös énekek következtek: Jut még eszedbe kedvesem, és a Régi időkre emlékszel-e még? Majd Némethné Éva, Békefi László és Lakossyné Ilike közös műsora következett. Szavaltak, énekeltek: vers Némethné Éva, Tóth Zsuzsanna Sára: Mamika. Ének: Domboldalon áll egy öreg nyárfa. Vers Békefi László, József Attila: Mama. Ének: Édesanyám a kendőm. Vers Lakossyné Ilike: M. Laurens: Anyák napjára. Ének: Édesanyám nem tudok elaludni.

Nagyon szép, emlékező műsorunkat végül Kleinné Erika harmonikán előadott anyák napi dalai zárták. Hallhattuk a „Nagyanyó mesél”, a „Nincs senki olyan jó”, végezetül az „Édesanyám felnézek az égre” kezdetű könnyekig megható dalokat.

Szép volt, jó volt, nagyon sok klubtagunk eljött a mai programramunkra, hogy közösen élhessük át e szép tavaszi ünnepet, az édesanyák napját.

Erica

Képek> >>

          Kirándulás a Bakonyba.

                     2017. május 09.

A szabadban töltöttük a mai klubfoglalkozásunkat. Bakonynána, Római-fürdő, Felsőpere Rozs-birtok volt az úti célunk.

Reggel 9 órakor indult kis csapatunk különjáratos autóbusszal meghódítani a Bakonyt. Bakonynánához érve a további utat gyalogosan tettük meg, a Gaja-patak mentén az erdei ösvényen több kilométert, mígnem elérkeztünk a Római-fürdőként (szurdok) ismert vízeséshez.

A szurdok látványossága mellett geológiai érdekességként a völgyoldalban nyíló Savanyú Jóska-barlang volt megfigyelhető. A közelben található a Vadalmás, más néven Szerelem forrás is. A római korban a provincia egyik útja vezetett erre, a vízben, vadban bővelkedő Gaja-patak völgyébe. A Bakony erdőségei hajdan betyárok, bujdosók, szegénylegények számára nyújtott menedéket, rejtekadó hajlékot és szűkös, az éhenhalástól megmentő táplálékot. Ma ez a hely a turisták paradicsoma, a Kelet-Bakony legromantikusabb kirándulóhelye. A források, vízfolyások számát tekintve a Bakony nem mondható vízszegény hegységnek. A Gaja-patak a Nagyesztergár környéki források vízét összegyűjtve tör át a Bakonyon és jut el a Móri árokig. A patak sziklák közé szorult vízesését nevezik Római-fürdőnek, bár nyilvánvaló, hogy ezen a zord helyen sohasem volt a rómaiak által is használt fürdő. Egy kis erdei pihenőhelyen egy időre letáboroztunk, erőt gyűjtöttünk és a faluba a műúton indultunk visszafelé. Egy kis autós rásegítéssel (Hodossy Gábor és Rozs Gyula klubtársak) előbb-utóbb mindenki megérkezett a Rozs-birtokra.

Itt a házigazda klubtársaink a Rozs házaspár már terített asztalokkal, étellel, itallal várta a megfáradt kis csapatot, hogy aztán a közös ebéd elfogyasztása után egy kis muzsikával még táncra-éneklésre bírjon bennünket. Ez meg is történt, hamarosan igen jó hangulat alakult ki. 6 órakor indultunk haza a csodás napról Veszprémbe.

Gyönyörű volt a mai napunk, szép, esőmentes időben kirándulhattunk, élvezhettük a fantasztikus levegőt, az elénk táruló természeti csodákat és Erzsikéék összekovácsoló-összetartó fáradozását.

Kedves Gyula és Erzsike, nagyon köszönjük Nektek a szép délutánt.

Erica

Képek> >>

Aranyosak voltak az ottani asszonyok, ahogy vártak minket a bejáratnál. Aklubhelyiségben már terített, díszített asztalokkal fogadtak minket. Marika is – Edit elnök asszonyunkhoz hasonlóan – csengetéssel jelezte, hogy szót kér. Köszöntött mindnyájunkat és Edit is követte Őt a színpadra, hogy Ő is méltassa a találkozónkat. Majd Némethné Éva és Kleinné Erika léptek fel, hogy az általunk ez alkalomra összeállított kis műsort levezessék. Éva verset mondott a fecskékről, énekelte a Madárka, madárka… kezdetű dalt, aztán közösen énekeltük az Erdő, erdő, erdő… és az Egy rózsafán megszámláltam száz rózsát… kezdetű dalokat. Erika Zelk Zoltán: Fölkeltek a madarak… című versét szavalta s ezt közös énekek követték: Erdő, erdő, de magas a teteje... és az Árnyas erdőben szeretnék élni… kezdetű dalok. Egy rövid ideig klubunk néptáncosainak csujjogatását is lehetett hallani: „Csirikolnak a fecskék, részegek-e menyecskék. Csirikolnak madárkák, részegek-e bábecskák”. Klubunk műsoros blokkját Horváth Matild humoros, vidám percei követték.A helybeli klub kórusa is felvonult a színpadra és nagyon szép dalokat adtak elő, még német nyelvű dalokat is.

Ezután falatozgattunk: sült szalonnát, sült kolbászt, zöldségeket, pogácsát és italokat fogyasztgattunk. Hamarosan jó hangulat kerekedett és a hazaindulásig nagy éneklésekkel múlattuk az időt.

Köszönjük a veszprémfajszi asszonyok meghívását, munkáját, hogy lehetővé tették e jól sikerült találkozót, mellyel tovább mélyülhetett a két klub közti barátság.

Erica

Képek> >>

Beszámolt az elnök asszony arról, hogy a városi klubok pénz-támogatására benyújtott pályázatok elbírálása megtörtént, ennek eredményeképpen klubunk ez évre 85 ezer forinttámogatásban részesült. Szép összeg, köszönjük az illetékeseknek – talán hallják. Szó esett a II. féléves programunk tervezetéről, egy rövidebb - egy napos - őszi kirándulásról és még részletesebben a pár nap múlva megvalósuló 3 napos, nagy kirándulásról a Duna-kanyarba.

Mindezek után Hodossy Gábor kedves meglepetése következett, fényképeket és kis filmeket vetített nekünk a közelmúlt idők kirándulásairól, zenés-táncos összejöveteleiről. Nagyon jó volt újra átélni, vagy aki személyesen nem tudott ott lenni, így vizuálisan részt venni a jó hangulatú szép idők eseményein. Köszönjük szépen Gábornak.

Erica

Képek> >>

Versenybíróság: elnök: Papp Béla országos versenybíró, titkár: Süle Istvánné, tagok: Czingler Sándor, Paulics István.

A verseny gyorsúszásban, hátúszásban és mellúszásban került megrendezésre, a táv minden úszásnemben 33 méter (egy medence hossz) volt, rajt a medence falától – nem rajtkőről!!

A helyezések megállapítása: korcsoportonként, és úszásnemenként az elért idő alapján történt. A nők és férfiak eredményei külön kerültek értékelésre, a 70 éven aluliak és 70 év felettiek eredményeit szintén külön értékelték a rendezők.

A verseny díjazása: minden induló emléklapot kapott, a versenyszámok I.–III. helyezettjei pedig érem és oklevéldíjazásban részesültek.

Klubunkból Csukás Károly és Klein Béláné indultak a versenyen, úszómester és tanítványa. Erika a korcsoportjában hát- és mellúszásban külön-külön III. helyezést ért el, bronzérmet és oklevelet kapott, mellyel klubunk hírnevét öregbíti. Szép teljesítmény volt, a szorgalmas, kitartó munka beérett, hozta gyümölcsét.

Gratulálunk Erikának és Karcsinak az elért eredményekhez, szép volt,  köszönjük szépen!

Erica

Képek> >>

Először az altemplomba vezetett utunk, ahol megcsodálhattuk az építészek által megtervezett és kivitelezett Bazilika alapjainak hihetetlen méreteit. Ez a hely a prímások nyughelye Károly Ambrustól kezdődően (1809). Ide temetkeznek a segédpüspökök és a főkáptalan tagjainak legtöbbje. Itt helyezték örök nyugalomra Mindszenty József bíboros hercegprímást és Paskai László bíboros prímást is.

Az altemplomból feljőve megcsodálhattuk a Bakócz Tamás érsek által építtetett saját sírkápolnát, mely még a mostani Bazilika elődjéül a „szép templomnak” nevezett építményben épült. Ez a templom a törökökkel vívott harcok során elpusztult, csupán az egyik oldalkápolnája maradt meg. Ez az egyik legkorábbi és legszebb reneszánsz építmény.

A főszékesegyházi kincstárba érve, mely Magyarország leggazdagabb egyházi kincstára, megcsodálhattuk a szebbnél szebb miseruhákat, palástokat, kegytárgyakat (keresztek, kelyhek stb.). Egyik értékes darab a filigránátos kereszt, melyre a király az esküt tette le. Az ún. apostoli kereszt és a csókkereszt (pacifikálé) is páratlan művészeti kincs, a legértékesebb ékszer-kincs pedig a „Mátyás kálvária”, melynek felső része 1402-ben Párizsban, a talapzata pedig Firenzében készült.

A Bazilika megtekintését és történetének megismerését idegenvezetőnk hihetetlen előadó készségével és tudásával alapozta meg.

Kissé elfáradva, de a sok szép látványtól gazdagon szálláshelyünkre utaztunk, a „Búbánat völgyben” 2009-ben épült „Bellevue” nevű hotelbe. A hotel wellness részlegében felfrissülve, majd a svédasztalos vacsorai finomságokat elfogyasztva csoportunk egy része sétára indult, hogy a napi élményeket és étkezést követően felderítsük környezetünket. A völgyben található négy tó közül kettőt meg is szemléltünk, és módunk volt megtekinteni a szép és takaros üdülő/hétvégi házakat is. A napi gazdag program befejeztével nyugovóra tértünk.

Gábor

Képek> >>

Az Anjou korban a terület városrész volt több épülettel, amit Zsigmond uralkodása alatt alakítottak palotává. A palota négyzet alaprajzú volt és fal vette körül. A régi kápolna a falon kívül maradt így azt, kolostorépülettel kiegészítve az obszerváns ferenceseknek adományozta a király. Főbejáratként a kaputorony szolgált, amivel pontosan szemben volt az új egyhajós palotakápolna bejárata. Az elrendezés módosításával több udvar és kert jött létre. Ezek közül a legjelentősebb a fogadóudvar és az ÉK-i palotán belül kialakított díszudvar volt. Az épületegyüttes ÉK-i részén volt a palota központja. Itt, egy háromemeletes négyzet alaprajzú épületben alakították ki a királyi és királynéi lakosztályokat. Az alsó szinten lakott a személyzet, a felső két szinten pedig a király és a királynő nyári és téli szállása volt. E mellé Zsigmond téglalap alakú, a palotával majdnem megegyező nagyságú gyümölcsöskertet alakíttatott ki, aminek közepén vízvezetékkel táplált csorgókút volt.

A paloták termeiben is megtalálhatók a Zsigmond kori, kényelmi átalakítások és díszítések nyomai. A palotát később némileg elhanyagolták, és ebben csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrixszal kötött 1476-os házassága hozott változást. A késő gótikus stílusban átépített palotában Itália után Európában először megjelent a reneszánsz építő- és szobrászművészet is. Kevés új épületet építettek, a régieket alakították át a kor igényei szerint. A szobrok, szökőkutak Giovanni Dalmata szobrászműhelyében készültek. Az ő nevéhez köthető a palota leghíresebb dísze, a Herkules-kút elkészítése is. A kutat Mátyás címerei díszítik, és a gyermek Herkules valószínűleg a hadvezér király törvénytelen fiára, Corvin Jánosra utal. Körülötte a Zsigmond-kori díszudvart átépítve, annak első szintjén reneszánsz loggiát alakítottak ki. A kertben új teraszokat képeztek ki.

A kápolnában is megtalálható volt az itáliai reneszánsz stílusában alkotó szobrászok kéznyoma. Aranyozott carrarai márványból alkották meg a kápolna új tabernákulumát, és számos faragvánnyal díszítették a templomot, ami közül egy vörös márvány dombormű, az un. Visegrádi Madonna ma is megcsodálható.

A palota a korabeli itáliai reneszánsz udvarok között is megállta a helyét, ezért olvasható a sokat látott pápai követ, Bartolomeo de Maraschi leveleiben, hogy a földi paradicsomról ír. Később a XVI. század közepén Oláh Miklós Hungária című művében emlékezik meg az épületről. A palotát a török-kor idején elhanyagolták, és a XVIII. századra szinte teljesen a föld alá került. A XX. századra elfeledték, és még abban is kételkedtek, hogy valóban létezett az Oláh által megírt formában. A palota helyét végül Schulek János találta meg, és kezdett el ott ásni 1934 végén. Ahogy a palota építéséhez majdnem minden Visegrádon építtető király hozzájárult, úgy a felújításon a Visegráddal foglalkozó leghíresebb régészek, történészek mindegyike dolgozott - Schulek Jánostól Héjj Miklóson át Szőke Mátyásig. A sokszor évtizedekig akadozó rekonstrukció a millennium közeledtével kapott új lendületet, és 2000-re elkészült az ÉK-palota és a Herkules-kút rekonstrukciója. A palotán belül a kiállítótermek és a kőtár a különböző korokból származó emlékeket mutatja be.

Fellegvár

A ma látogatható Fellegvár nem az első vár, amely itt épült. Az első vár - a tatárjárás során elpusztult - a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjaira épült.

A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Laszkarisz Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A későbbi korokban a fővárost ide helyező Károly Róbert király bővítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették, vélhetően ekkor készült el az asszonyház is.

A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egészen a Duna partjáig tartott, majd ott őrtoronyban végződött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, melyet északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le.

Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is őrizték a szent koronát, a koronázási ékszerekkel, sőt egy rablási történet is fűződik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaőrző hely volt 1529-ig. A török időkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ez után felváltva volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök – miután katonai célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat. Nemcsak a vár, hanem a város is elpusztult, újranépesedése hosszú időt vett igénybe. A vár helyreállítására az első törekvések az 1870-es évek elején történtek, s még napjainkban is tartanak.

A Palota és a Fellegvár megtekintését és történetének megismerését idegenvezetőnk oly lelkesen mutatta és magyarázta el, hogy majdnem lekéstük az Esztergomi Vármúzeum tárlatvezetését.

Esztergomi Vármúzeum

Esztergomot Géza fejedelem tette meg székhelyéül. Itt született fia, I. (Szent) István, aki Esztergomban alapította meg az első magyar érsekséget, amely máig a magyar katolikus egyház központja. A tatárjárásig királyi székhely maradt, művelt érsekei a 15. század második felére a humanizmus és az egyházi reneszánsz egyik magyarországi központjává tették. Esztergom, európai és világszinten is egyedülálló kincseket őriz. A Királyi Vár 2015 tavaszára számtalan turisztikai látványossággal gazdagodott. Látogathatóvá vált a turisták elől eddig elzárt területek közül a Beatrix-terem, a királyi várkápolna és Vitéz János reneszánsz freskókkal díszített dolgozószobája: a Studiolo is. Ezeken a helyszíneken az elmúlt tíz évben annyira előrehaladt a restaurálás, hogy csoportosan, vezetővel látogathatók. A beruházás során új állandó kiállítás készült a Várhegy történetéről, a Balassa Bálint Múzeum gyűjteményét is felhasználva. A kiállítóterekbe korszerű fény- és hangtechnikát telepítettek. Az interaktív elemekben gazdag, új muzeológiai szemléletet tükröző tárlat átélhetővé teszi a középkort, élményszerűen megidézve a palota mindennapi életét és hangulatát.

Kissé elfáradva, de a sok szép látvánnyal gazdagon utaztunk szálláshelyünkre. A hotelben kicsit felfrissítettük magunkat a fürdő-szauna-sókabin komplexumban, majd a svédasztalos vacsorai finomságokat elfogyasztva ismét sétára indultunk a Búbánat völgybe, hogy kicsit lemozogjuk a vacsorát.

A kellemes séta után nyugovóra tértünk.

Gábor

Képek> >>

Hamar megtaláltuk a Ferenczy Múzeumot, ahol megvettük a szentendrei múzeumokba a csoportos belépőnket és mindjárt megtekintettük a „Szubjektív Változó” címmel jelzett Tóth Eszter – Csató Máté kiállítást, mely az érzékelés kérdéseit járja körbe. Ezt követően sétáltunk végig a város központjába a Főtérre. Sétánk során megcsodálhattuk a település korhű épületeit. A Képtárban lehetőségünk volt megtekinteni a Korniss Dezső (1908-1984) alkotásaiból egy válogatást. A kollekció a művész néhány kimagasló értékű remekművét is tartalmazza, köztük az 1948-ban festett „Tücsöklakodalom” című festményt. Korniss Dezső, aki már a Képzőművészeti Főiskolán is a progresszív művészeti törekvésekkel rokonszenvezett, Bartók Béla munkásságára hivatkozva nyúlt vissza a népművészethez.

Szentendre egyik legnépszerűbb múzeuma a Kossuth-díjas keramikusművész, Kovács Margit (1902-1977) életművét bemutató gyűjtemény. Az itt látható anyagot a magyar kerámiaművészet egyik megújítójának számító művész adományozta a múzeumnak 1972-ben. A háromszáznál is több alkotás többsége figurális kompozíció. Funkcionális tárgyait (korsóit, tálait, vázáit) páratlan leleményességgel formálta meg. A figuratív jelenetek a népi ornamentális motívumkinccsel ötvöződnek. A szereplők arckifejezései annyira élethűek, kifejezőek, szinte élnek. Az emeleti részen a művész Pozsonyi úti lakását felidéző enteriőr látható.

A Főtérről tovább sétálva megkerestük a megújult Czóbel Múzeumot. Czóbel Béla (1883-1976) a modern magyar képzőművészet meghatározó, nemzetközi rangú egyénisége. Már huszonhárom éves korában kiállított Párizsban, a Függetlenek Szalonjában, alapító tagja volt a magyarországi Nyolcak csoportjának, de később részt vett a berlini Brücke csoport munkájában is. 1940-ben Szentendrén telepedett le. Művei a legnagyobb hazai közgyűjtemények mellett a világ több nagy múzeumában megtalálhatóak.

A múzeumok megtekintését követően elsétáltunk a Szerb Ortodox Székesegyház vagy „Belgrádi Templom”-hoz. A templom mellett először megnézhettük a szerb egyház által készített gazdag kiállítást, majd a szentendrei szerb Székesegyház az ortodox kereszténység egyik legszebb építészeti-egyházművészeti alkotását, mely az Országos Műemlék Felügyelőség védelme alatt áll. A Belgrádból érkező szerbek leszármazottai építették a Nagyboldogasszony tiszteletére. A templomkertben nyugszik Vujicsics Tihamér zeneszerző. A szentendrei templomok közül – rangjához méltóan – ez a legdíszesebb, de nem a legnagyobb belméretű. Berendezése kimagaslóan értékes. Az egyhajós templombelső három részre tagolódik: a nők, a férfiak templomára és a szentéjre. A kórus alatt van a nők imádkozási helye, egy lépcsővel lejjebb, a hajóban a férfiaké, a szentéjt pedig ikonosztáz választja el a hívektől. Az aranyozott, színezett hársfára festett képfalat – melyet díszes rokokó faragványok díszítenek – OstovicsVasilije újvidéki mester festette 1777-81 között.

A már kissé fáradt csoport úgy döntött, hogy a hazaindulásig szabad foglalkozással töltik el az időt (séta, fagyizás, sörözés, stb.). de voltak, akik visszasétáltak a Marcipán múzeumhoz. Csoportunk a megbeszélt időben és helyszínen ismét találkozva, kissé elfáradva szállt fel a buszunkra és tértünk vissza Veszprémbe.

Gábor

Képek> >>