E kedves gondolatok után köszöntötte vendégünket, Brányi Mária alpolgármester asszonyt, a Kossuth Iskola szereplő diákjait és a felkészítő tanárukat Kovács Lászlóné Erzsikét, Szente József urat, a klubvezetők fórumának vezetőjét és a megjelent klubtársakat. Az anyák napját méltatva, annak eredetéről beszélve – megnyitotta az ünnepi műsort.

Következésképpen közösen elénekeltük a „Serkenj fel kegyes nép…” című dalt.

A kis diákok következtek, akik a „Csipkerózsika” című verses mesejátékot adták elő – nagyon ügyesen. A mesejátékot betanította: tanáruk, Kovács Lászlóné Erzsike. A gyermekek a megfelelő jelmezekbe öltözve, kis rögtönzött díszlet falai között varázsoltak el bennünket a Csipkerózsika történetével. Majd Vastagné Rózsika következett, aki két magzat lenyűgöző beszélgetését adta elő „A teljesség hangja” címmel. „Anya csak egy van”. Erről Szalainé Ancika olvasott fel egy kis írást. Énekszóló következett harmonika kísérettel. Kleinné Erika, az édesanyákat a „Nincs senki olyan jó…”, a nagymamákat a „Nagyanyó mesél…”, és mindnyájunkat – nagymamákat, nagypapákat – a „Valaki vár, ha haza mész…” c. dalokkal köszöntötte. Tisóczkiné Erzsike következett egy ismeretlen szerző „Nagymama” c. versével. „Az anya teremtése” című írást Schofhauzerné Kata olvasta fel.

Ismét közös éneklés következett: „Régi időkre emlékszel-e még?” Majd Nadányi Zoltán: „Anyu” c. versét Márványné Eta szavalta el – csodálatosan. Ezután Hodossy Gábor elmondta Mentovics Éva: „A legdrágább anyukának” c. versét, melynek befejezéseképpen egy szép szál virággal köszöntötte vendégünket, Brányi Máriát.

Az ünnepi műsort egy közös ének zárta: „Jut még eszedbe, kedvesem, a boldog ifjúság…”

Nehéz volt megszólalni e szívszorongató, megható műsor után. A szép versek, harmonikaszó, dalok hallatán kissé homályossá váltak szemek és ismét örültünk, hogy milyen kellemes, lelkiekben gazdag perceket tölthettünk együtt.

Képek> >>

                       Séta a várban.                                              2014. május 13.

      „Veszprém a Dunántúl egyik ékköve, mely         tavasszal mutatja meg igazán szépségét.”

    A Dubniczay Palotáról. A palota a képzőművészeti alkotásokat bemutató László Károly Gyűjteménynek, illetve a különleges Téglagyűjteménynek ad otthont. A Vár utca és a Szentháromság tér határépülete, 1751-ben barokk stílusban épült emeletes ház, mely az építtetőjéről, Dubniczay kanonokról kapta nevét. A palotát története során többször átépítették. Oromdíszén két angyal tartja a Jó Tanács Anyjának képét. Az udvar alatt hatalmas, XVI. századi kőboltozatos pince húzódik. A feltárások során istálló, várfal, ágyúbástya, kazamata nyomaira bukkantak. A Várgalériában pedig időszaki kiállítások látogathatók. A déli oldalon, az eredetileg magtárként szolgáló helyiség mellett rendezték be a Tegulariumot, a Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjteményét. A palotában a restauráció során jó állapotú díszítőfestéseket tártak fel, melyek alapján megállapítható, hogy az első festési periódusban fehér meszelés borította a szobák falát, majd később díszes kifestések készültek. Minden szoba festése eltérő: van köztük brokáttapéta-utánzat; márványlábazatos faltükrökkel díszített; csíkos mintázatú; a középtengelyben lévő szoba falain pedig a 18. század második felében igen divatos egzotikus madaras tájképábrázolás (pálmafák, sások, liliomok)láthatók. Jelen programunk e csodás környezetben kiállított László Károly Gyűjtemény megtekintése.

Egy keveset László Károlyról. László Károly 1923-ban Pécsett született. Középiskolai tanulmányait a ciszterciek gimnáziumában végezte, majd a pécsi egyetem orvosi karára iratkozott be, de tanulmányai 1944-ben Auschwitzba való deportálása miatt megszakadtak. Több lágert is megjárva a háború utolsó napjaiban Theresienstadtban szabadult fel. 1945-ben Bázelbe költözött, ahol folytatta orvosi tanulmányait, később Zürichben Szondi Lipót tanítványa lett. Érdeklődése a pszichológia mellett különböző művészeti irányzatok felé fordult, színdarabokat írt, saját színtársulatot is alakított és művészbarátai tanácsára műkereskedelemmel kezdett foglalkozni. Műgyűjteményét ebben az időszakban alapozta meg. A huszadik század alkotói, művészei közül László Károly sokakkal személyes kapcsolatban volt: pl. William Burroughs, Jean Cocteau, illetve a magyar alkotók közül Kassák Lajos, Ligeti György, Tamkó Sirató Károly, Victor Vasarely – néhány név az említhető sokak közül. László Károly életéről és gyűjteményéről számos dokumentumfilm és könyv készült, önéletrajzi írása Az út Auschwitz felé – tóparti nyaralás címen jelent meg.

A Gyűjteményről. A Veszprémbe került művek László Károly több ezer darabos gyűjteményének csak kisebb részét képezik. Teljes gyűjteménye az elmúlt háromszáz év művészetét öleli fel. A képzőművészet mellett jelentős iparművészeti, ázsiai, könyvészeti, design, pop-art tárgygyűjteményi és fotógyűjteményi egységekkel. A kiállításra a legjelentősebbnek ítélt képzőművészeti gyűjteményéből válogatott a műgyűjtő, ezek a huszadik század három művészeti korszakára helyeznek hangsúlyt: a tízes–húszas évek avantgárd tendenciáira, a két világháború közötti művészeti törekvésekre és az elmúlt fél évszázadban megjelenő új életpályákra, illetve korábbiak folytatására. A kiállításon láthatók olyan magyar művészek alkotásai, mint Beöthy István, Bortnyik Sándor, Forbát Alfréd, Huszár Vilmos, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Mattis-Teutsch János, illetve olyan külföldi művészeké, mint August Herbin, Thilo Maatsch, Marcello Morandini, Francis Picabia, Frantisek Kupka vagy Sascha Wiederhold.

A gyűjteményből láthattuk többek közt: Beöthy István: Aranysor, Kelety Alexander: Páva (Festett bronz), Schönberger Armand: Önarckép (Vászon, olaj), Bokros-Birmann Dezső: Scheiber Hugó portréja (Terrakotta), Csáky József: Fej (Bronz), Patkó Károly: Férfi képmása (Vászon, olaj), … és még nagyon sokat.

A tárlatot dr. Hert Viktória művészettörténész vezette, akinek ezúton is köszönjük, hogy kedves modorával és érdekes, bőséges információival ismereteinket gyarapította.

Képek> >>

Képek> >>

               Kirándulás Alsóperén.                                     2014. május 20.

 Ma végre ragyogó napsütésben vártuk vagy 45-en a klubterem előtt a különjáratú buszunkat, mellyel Alsóperére indultunk kirándulni. Olaszfalutól négy kilométerre dél-keletre helyezkedik el Felsőpere-puszta, melytől három kilométer Alsópere. A Keleti-Bakonyban nagy birtokokkal bíró Nádasdy család a táj szépsége és vadbősége miatt épített itt vadászkúriát és alakított ki angolparkot.A Nádasdy-park a magyarországi történelem, kultúra, tájgazdálkodás jeles emléke. Nádasdy Ferenc a XIX. század közepén a tisztásokkal tagolt bükkösbe dendrológiai értékeket telepített és tavat létesített. A területet erdők veszik körül, védve a parkot a klimatikus szélsőségektől, s még romantikusabb hátteret adnak a varázslatos együttesnek. A XX. század második felében nem funkcionált parkként a terület, ezért sok értéke, érdekessége tönkrement.

Miután a VERGA ZRt. kezelésébe került a park, elsőként a korábban kiszáradt, vihartörött egyedeket távolították el, majd szépen kezelt gyepfelületeket létrehozva azokba megkezdték fiatal fák telepítésével a park felújítását. Ma is látható értékes egyedek a történelmi parkból: száz évesnél öregebb jegenyefenyők, hamisciprus, selyemfenyő, tiszafa, vörös levelű hegyi juhar, szomorú gyertyán, vérbükk, hikori dió, stb.. A parkban hangulatos pihenőhelyek vannak kiképezve. A hajdani angol kert mellett a fenntartó egy új arborétum alapjait rakja le folyamatosan idegen honos fafajok telepítésével. Kilátók, erdei tornapályák, túraútvonalak, kerékpárutak, erdei iskolák épülnek és újulnak meg, valamint a vadászati kultúrához kapcsolódó rendezvényeket támogatnak. Ennek keretében jött létre az alsóperei Bakony zöld szíve központ: fedett szabadtéri színpad, a Szent Imre-kápolna, a felújított Nádasdy arborétum, ahol most a beruházás keretében a nemzet összetartozását jelképező, fenyőfából ácsolt nyolcméteres Magyarság Keresztjét állítottak fel. Ugyancsak az arborétumban kapott helyet az újonnan kialakított Példaképek Emlékparkja, ahol a neves vadász és erdész elődök emlékére az erdőgazdaság 12 fát ültetetett. Ezen kívül240 négyzetméter alapterületű látogatóközpont is épült, ahol olyan ritkaságokat tekinthetnek meg az érdeklődők, mint például hat, egészben preparált oroszlánt, két leopárdot, egy krokodilt és több vállmontázsos orrszarvút.

A Szent Imre vadászkápolnát ökumenikus istentisztelet keretében Márfi Gyula veszprémi érsek, Steinbach József református, valamint Szemerei János evangélikus püspök áldotta meg és szentelte fel.

E csodálatos látnivalók után egy kedves házaspár klubtársunk vendégei voltunk. Alsóperén, a családi kúrián létesítettek egy vendéglátó sátort, ahol finom ebéddel, itallal, valamint kitűnő zenésszel láttak vendégül bennünket. A finom falatok közben jól esett a hűsítő borocska, sörike, üdítőitalok. És közben megérkezett egy zenész is, aki késő délutánig játszotta nekünk a talp alá valót. Bizony, jókat énekeltünk, táncoltunk, és testiekben elfáradva, lelkiekben meggazdagodva tértünk haza az esti órákban.

Köszönjük a Rozs házaspárnak – Gyulának és Erzsikének – a végtelen vendégszeretetüket.

Képek> >>

   Képek> >>

         Vendégünk Asztalos István tanár Úr.                                     2014. május 27.

A mai klubfoglalkozásunkra Asztalos István tanár Urat hívtuk meg vendégül egy előadás megtartására. E téma is elég sokakat vonzott. Tanár Úr mai előadásának témájául egy nagy, híres per, a Dreyfus-per ismertetését hozta el nekünk, melyet két népdal (Két szál pünkösdrózsa…, és a Megyen már a hajnalcsillag...) eléneklése és egy kis torna után elő is adott.

Képzeljük magunkat Franciaországba, az 1870-es porosz háborúba, ahol a történet kibontakozott és zajlott hosszú éveken át egy francia vezérkari zsidó katonával, Alfréd Dreyfussal.

     Alfréd Dreyfus franciaországi zsidó tüzértisztet 1894-ben azzal vádolták meg, hogy fontos katonai okmányokat szolgáltatott ki egy idegen hatalomnak. Dreyfus mindvégig hangoztatta ártatlanságát. Próbálták öngyilkosságra bírni azzal, hogy egy fegyvert adtak kezébe, és magára hagyták, de Ő - ártatlanságát hangoztatva - nem élt e lehetőséggel. 1894. decemberében kezdték tárgyalni ügyét, és 1895-ben annak ellenére, hogy három írásszakértő nem találta bűnösnek, kettő pedig igen, a katonai bíróság lefokozásra és az Ördög-szigetre való deportálásra, életfogytig tartó büntetésre ítélte.Barátai azonban melléje álltak. Georges Clemenceau heves támadásai, valamint Émile Zola híres „Vádolom” kezdetű cikke felkavarta a társadalmi közvéleményt (ezért E. Zolát is elítéli a bíróság, aki aztán Angliába szökött). Nyílt levelének hatására kieszközölték a per újrafelvételét. A hadbíróság azonban újra elítélte Dreyfust (1899), de az enyhítő körülmények figyelembevételével most már csak lefokozásra és 10 évi várfogságra. Ez az ítélet is nagy felháborodást keltett a zsidók és zsidótámogatók körében, mire Loubet elnök megkegyelmezett Dreyfusnek (1899). Dreyfus és hívei nem nyugodtak meg ebben, s az ügy végre a francia semmítőszék elé került, ez másfél évi tárgyalás után tévesnek nyilvánította a hadbíróság ítéletét s kimondta Dreyfus ártatlanságát (1906). Ezután őrnaggyá léptették elő, de már 1907-ben kilépett a katonai szolgálatból. A világháborúban reaktiválták, alezredes és a becsületrend lovagja lett. A Dreyfus-ügy óriási port kavart fel egész Európában. Hátterében a nacionalista és a radikális pártok küzdelme folyt. Az ügynek óriási irodalma keletkezett, Dreyfus emlékiratait a legtöbb nyelvre lefordították (magyarul: Öt év életemből, 1901), alakját színpadra és filmre is vitték.

Asztalos tanár Úr igen érdekesen adta elő nekünk ezt a bonyolult történetet, mindvégig nagy figyelemmel hallgattuk előadását. Köszönjük!

Ezután aktuális kérdésekről beszélgettünk még, legfőbb téma az elkövetkezendő, sokakat érintő nagy kirándulás volt - Nagyatádra.

 Képek> >>

                  Kirándulás  Nagyatádra.  

                                   2014. május 29.

Ez évben is szerveztünk kirándulást Nagyatád központtal. A kirándulás vázlatos programját külön mellékletben adjuk meg. A program alapján klubunkból 30 fő jelentkezett, illetve más klubokból és hozzátartozókból további 19 fő, így összesen 49 fő vett részt a három napos kiránduláson. A tartalmas program lebonyolításához klubunk külön buszt rendelt a „Balaton RÉ-BUSZ” társaságtól.

    1.nap:

Első megállónk a Balatontól délre Buzsák település volt. Buzsák község neve csak 1675-ben tűnt fel, írott források szerint azonban két Árpád-kori település is létezett a helyén: az 1268 és 1291 között említett Akts és Magyari, amelyek a török időkben elpusztultak.

A tájház, melyet megtekintettünk a XIX. Század végén épült valamikori paraszt porta, melynek belső elrendezése az akkori hagyományoknak megfelelő: középen füstös konyha, elöl tisztaszoba, a valamikori lakószoba helyén pedig buzsáki hímzéseket, fafaragásokat, régi viseleteket bemutató kiállító terem található. A régi istállós pajta jelenleg varrószínként funkcionál, az épületet körülvevő hatalmas udvar kiválóan alkalmas rendezvények tartására. A varrószínben nem kis meglepetésünkre a helyi varróasszonyok bemutatták csodálatos kézi munkáikat, mely kézimunkák megvásárlására is lehetőségünk nyílt.

Második állomásunk Somogyvár volt, ahol megtekintettük a Somogyvár-Kupavár Történelmi Emlékhelyet. A Kupavár hegyen talált legrégebbi leletek a kora-bronzkorból valók. Itt állt egykor Koppány vezér földvára, melynek helyén Szent István király templomot építtetett. Az emlékhely kialakításának történetét a mellékelt képek között lehet olvasni.

Harmadik megállásunk Nagybajom település volt. Az előzetes egyeztetések alapján Nagy Erika fogadott bennünket, aki rövid bemutatkozást követően két csoportra osztott bennünket, mivel a helyi múzeum megtekintéséhez praktikus okok miatt csökkenteni kellett a létszámot. A két csoport felváltva nézhette meg a Sárközi István múzeumot és a Népművészeti Galériát. A múzeumban „Józsi bácsi” fogadott bennünket, aki a Nádasdy Sárközi István valamikori rezidenciáján kialakított épületben lakik ma is, mivel a család leszármazottja. Az épület melletti fogadás során mindjárt megcsodálhattuk a több mint száz éves csodálatos „tulipán fát”, melyet feltételezések szerint az épület kialakításával közel egy időben ültethettek. A múzeumban a család hagyatékát szinte hiánytalanul megőrizve csodálhattuk meg. Józsi bácsi az idők során ezt a hagyatékot tovább bővítette a környékbeli településeken talált korabeli emléktárgyakkal, különös figyelemmel az ónból készült használati és dísz tárgyakra. A másik csoport Nagy Erika vezetésével a Népművészeti Galériában ismerkedhetett meg Nagybajom történetével, nevezetességeivel, eseményeivel kellemes teázás és kávézás mellett. Minden évben kulturális táborokat szerveznek, melynek során a művészek által készített alkotásaikból kettőt-kettőt a településnek adományoznak, így növelve a galéria értékes anyagát. A program végeztével a közeli cukrászda lehetőséget adott a kellemes napsütés mellett fagylalt elfogyasztására is.

A három program befejeztével kissé fáradtan érkeztünk Nagyatádra a Solár Hotelbe, ahol gyors szobafoglalást követően lehetőség nyílt a közeli gyógyfürdőben a lazítás. A fürdőzést követően a „svédasztalos” vacsora bőséges választéka után ki-ki szándéka szerint tehetett egy kis városi ismerkedési sétát, vagy térhetett a szállás adta lehetőségekkel pihenésre.

 Képek> >>

                  Kirándulás  Nagyatádra.  

                                   2014. május 30.

2.nap:

   . A határon az igazolványok ellenőrzését követően, majd a Dráva hídon áthaladva érkeztünk Molvéba, mely egy kis horvát település, de annál nagyobb templommal büszkélkedhet. A templom a település központjában épült fel, melynek történetét a helyi ferences rendi plébános előadásában ismerhettünk és csodálhattunk meg. A romantikus történet elmesélése során tudhattuk meg, hogy a híres fából készült gótikus Mária szobor nem a nagy templomban van elhelyezve, hanem a település szélén lévő „Nagyboldogasszony” plébánia templomban, mely ismert zarándok hely és az elmúlt pár évben történt két csodatételével  is megismerkedhettünk. Természetesen ezen zarándok helyre mi is ellátogattunk és megcsodálhattuk a Mária szoborral együtt a kis, de meghitt templomot. Közös imával és a „Boldog asszony Anyánk…” ismert éneket elénekelve feltöltődve és érzékenyen búcsúztunk el az igen szimpatikus fiatal plébánostól.

Következő célállomásunk Durdevac (Szentgyörgy) település volt, ahol már vártak bennünket. Először a város szívében lévő pincét látogattuk meg, ahol borkóstoló kapcsán ismerkedtünk a horvát borok helyi kitűnőségeivel sajt, dió és kenyér fogyasztása mellett. A továbbiakban elsétáltunk a közeli várba, mely nem dombon épült, hanem egy vizenyős, ingoványos terület közepén. A vár Velencéhez hasonlóan cölöpökre épült és vizes árok vette körül, hogy az ellenség ne tudja bevenni. A várban rövid történeti bemutatást követően a kialakított galériában megcsodálhattuk a környékbeli művészek alkotásait.

A buszunkba felszállva elvezettek bennünket a közeli hegyre, ahol a házigazda szőlészetét megcsodálva ismét tovább ismerkedhettünk a helyi borokkal. A borkóstolás közben a már előre elkészített ízletes babgulyás és kenyér adott megfelelő alapot a jó hangulat kialakulásához, no meg persze a magyaros cimbalom zene, melyet egy magyar nagyapával rendelkező de  horvát származású, magyarul jól beszélő zenész szolgáltatott nekünk. Nem lehet nem megemlíteni, hogy a hegyre a meredek és igen csak szűkös úton „Gábor” nevezetű sofőrünk igen ügyesen vezetett fel, majd nem kis merészséggel hozott le. A jó hangulatot természetesen egy kis énekléssel lehetett lezárni. Hazafelé még egy kis megállóval lehetőség nyílt kis emlékek vásárlására is. Nagyatádra visszatérve még arra is volt mód, hogy a gyógyfürdőben a napi fáradságot és port le lehessen mosni. Vacsorát követően a házigazdák egy helyi művészeti csoporttal kedves előadást szerveztek, melynek végeztével a talp alá való zenére táncra is lehetett perdülni. A hangulatos, vidám estet követően kissé fáradtan tértünk a jól megérdemelt pihenőre.

 Képek> >

                  Kirándulás  Nagyatádra.  

                                   2014. május 31.

3.nap:

Kaszó puszta Nagyatádtól ÉNY-ra fekszik mintegy fél órányi buszozással. Utunk során vezetőnk elmesélte, hogy István király idejében Vazul fejedelem birtokában volt. A második világháborút követően rövid időre szovjet tulajdonban is volt, majd a magyar állam tulajdona lett és a honvédség kezelésébe került. Kizárólag a természet védelme mellett vadászatra és üdülésre használták. A polgári lakosság elől a terület teljesen el volt zárva. Ma már a Kaszó Zrt tulajdonában van és a nagyközönség előtt is nyitva áll. A Kaszó Zrt kezelésében lévő 18000 ha összefüggő erdőterület és a hozzá kapcsolódó mintegy 7000 ha mezőgazdasági művelési ágú terület hazánk egyik legjobb minőségű vadállományának az élőhelye. Legfontosabb vadfajok a gímszarvas, a dám, a vaddisznó és az őz. Kaszó pusztára érve rövid erdei séta után felülhettünk az erdei kisvasútra, mellyel elutaztunk a Baláta-tó megállóig. Kaszó pusztától „Feri” erdőmérnök vezetett bennünket és adott szakmai tájékoztatást a területen található és látható növényekről, állatokról, stb. Az országban hatodikként létesített Baláta-tó Természetvédelmi Területet az ott fészkelő vízimadarak és ritka növények megmentése érdekében nyilvánították védetté 1942-ben. A Baláta-tó mérsékelt égövi őstermészet megmaradt kis szigete, sajátságos mikroklímával, amely sok ritka állat- és növényfaj utolsó menedékhelye. A Baláta-tó-hoz rövid erdei sétával értünk el. A tó lényegében egy lápos terület, ma már kevés szabad vízi felülettel. A lápos területen a nem régen felépített és átadott fából készült híd szerű járdát és kilátót építettek, mellyel be lehetett járni szinte a teljes lápos területet, megcsodálva a növényzetet és a madarakat. Vezetőnk említette, hogy a területen három réti sas pár él, sajnos őket nem sikerült látnunk. Elsődleges cél a Baláta-tó területén  található ritka növény- és állatfajok, mint például az aldrovanda (húsevő növény ), a széles levelű hídőr, a tőzegeper és a keresztes vipera megőrzése és a még megtalálható természetes növénytársulások védelme, s ennek alárendelve a táji értékek bemutatása. A csodálatos környezet, a jó levegő és az egészséges séta után ismeretekkel felvértezve tértünk vissza a kisvasúttal Kaszó-pusztára. Icuka idegenvezetőnk ezt követően megvendégelt bennünket finom zsíros kenyérrel, lila hagymával és jó minőségű fehér és vörös borral. A test táplálását követően még sétát tettünk Kaszó-puszta üdülő területén is, megtekintve a kialakított üdülő házakat. Az étteremben elfogyasztott  kis kávé után elbúcsúztunk idegen vezetőnktől és elindultunk következő úti programunk felé Balatonszentgyörgyre.

A Balaton nyugati csücskében, a tó fölé emelkedő erdős domboldalon található a Festetics grófok vadászvára. A csillag alaprajzú épület a világon egyedülálló. A fedett vár központi helyiségében található a több mint 30 méter mély kút, a kapitány- az őr és a pihenő szobák, a füstös konyha stb. Itt kapott helyet a középkori életpanoptikum, mely hűen mutatja be a múlt egy napját. A vár alagsorában mackó és baba múzeumot alakítottak ki, míg a felső részén a vár korabeli vitézek és hölgyek ruházatát láthattuk. A vár környezetében állat simogató, régi paraszti szerszámok sokasága mellet nosztalgiázhattunk. A volt grófi istállóból kialakított csárdában pihenhettünk és fogyaszthattunk kedvünkre. A csodálatos napsütésben a szabadban is volt lehetőségünk egy kis kikapcsolódásra (padok, asztalok, hinták, stb.)

Miután megismerhettük e régi idők körülményeit indultunk tovább a következő úti célunkhoz Tapolcára. Az utazás alatt volt izgulni valónk, hiszen a veszprémi kézilabda csapatunk játszott Kölnben a Kiel csapatával a döntőbe jutásért.  Sajnos mire Tapolcára értünk a meccsnek is vége lett, számunkra 3 gólos vereséggel. Tapolcán csodálatos időben és környezetben sétálhattunk, fagyizhattunk stb. Kissé fáradtan, de jókedvűen tettük meg hazáig az utat és búcsúztunk el egymástól Veszprémben.

 Képek> >