A képviselő úr szavai után Dr. M. Tóth Antal kezdte meg előadását, melyet így konferált. Mai zenehallgató előadásunk a magyar zenetörténet egyik legjelentősebb eseményéről, a 200 évvel ezelőtt Veszprémben - akkor még a Várban lévő Megyeháza dísztermében - rendezett több mint három órás nyilvános jótékonysági hangversenyről (ún. Zenei Akadémia) szól.

Elmondta, hogy hatalmas anyagot ölel fel mai előadása, ugyanis az 1700-as évekbe nyúl vissza, amikor is az ország és Veszprém is kulturális és építészeti romhalmaz volt. Ebből a romhalmazból városépítő püspökök (különösen Bajzáth püspök) nemcsak az építészeti, de a zenei életet is felpezsdítették. Beszélt a francia származású Kemény Ferenc nagy muzsikusról, aki a zenészek nevelőjeként került Veszprémbe és hozta létre itt a térség kis Salzburgját. Megalakult a Veszprém megyei Zenetársaság, s ehhez hozzáértő zenei közönség kellett. Olasz, francia, cseh fúvósok házi muzsikáltak – kijártak a nemesi házakhoz zenélni, ott fuvolázni, hegedűlni tanították a hölgyeket és urakat.

Visszatérve a nevezetes hangversenyre, a következőket tudtuk meg:

A 19. század első évtizedeiben – hasonlóan Európa zenei központjaihoz – Pesten, Pozsonyban, Veszprémben és egyéb helyeken is rendeztek nyilvános hangversenyeket, ún. Zenei Akadémiákat. Ebből a korból a magyarországi rendezvények közül egyedül az 1813. december 13-i, több mint 3-órás veszprémi hangverseny pontos programja ismert. A közelmúltban előkerült a koncert eredeti németnyelvű plakátja is, amely jelenleg az érseki könyvtár egyik féltett kincse.

A hangversenyt jótékonysági céllal az akkor még a Várban lévő Megyeháza dísztermében tartották, az 1813. október 16-19. közötti lipcsei „népek csatája” sebesültjei javára. A hangversenyen a veszprémi székesegyház „zenész urai” muzsikáltak, a város és környéke műkedvelő zenészeinek közreműködésével. A 19. század legjelentősebb veszprémi muzsikusa, a francia származású Kemény Ferenc vezényelt. A szólisták a dóm zenészei (Ruzitska Ignác, Kleinmann József, Horváth József, Höpler József) valamint művelt veszprémi nemes kisasszonyok (Bezerédy Amália, Mademoiselle Csepinszky) voltak.

A műsor káprázatosan gazdag. Beethoven III. Esz-dúr (Eroica) és Mozart D-dúr (Haffner) szimfóniája, egy Mozart zongoraverseny, részlet Haydn A teremtés című oratóriumából valamint hegedű, fagott és fuvola versenyművek hangoztak el. A jótékonysági hangversenyt 6 órakor („6 óraütéskor”) kezdték és a „Gott elhalte unsern König” kezdetű népdal eléneklésével fejezték be. (A dallamot burgenlandi népdalmotívumok alapján Joseph Haydn komponálta. 1826-tól ez lett az Osztrák Császárság állami himnusza.)

A 200 évvel ezelőtti hangverseny programjából az alábbi zeneműveket hallgattuk meg:

s    Ludwig van Beethoven: Eroica szimfónia (részlet)

s    Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr zongoraverseny (részlet)

s    Kleinmann József: D-dúr mise (részlet)

s    Joseph Haydn: A teremtés (Ádám-Éva kettőse a III. részből)

s    Ruzitska Ignác: Lassú és friss a „Magyar Nóták Veszprém vármegyéből” kottasorozatból

s    Pierre Rode: hegedű capriccio

s    Wolfgang Amadeus Mozart: „Jesu Christe, cum Sancto Spiritu” kórusfúga a c-moll miséből.

         Előadás a veszprémi állatkertről.

     Előadónk elmondta, hogy két kis film vetítésével készült, az elsőben bemutatja, hogyan is lettek áttelepítve a fehér farkasok a Döme medvéhez (a Döme mackó egy740 kg súlyú, kamcsatkai hím barnamedve). Természetesen altatással lehetett ezt megoldani. A kisfilmen látható volt, hogy az orvosnő a megfelelő lövedékkel meglőtte a farkasokat, akik már türelmetlenségükben fel-alá jártak, érezték, hogy valami különleges fog történni. Láthattunk egy lövedéket élőben is. Megtudtuk, hogy miként működik, s láttuk a filmen, hogyan kábultak el a farkasok, s emelték őket szállító kocsira. Milyen szakszerű fogással tették-vették, vitték az új helyükre Alexot és társát. Most alvó állapotukban alkalom volt megvizsgálni is őket, aztán kapták az ellenszérumot, hogy felébredjenek (a szérum nélkül akár bele is halhatnának az altatásba). Sikeres volt az áttelepítés. Érdekes volt látni, hogy a farkasok ébredés után az új helyüket eleinte bizalmatlanul vették birtokba és milyen volt a találkozásuk Döme mackóval - pillanatok alatt elfogadták egymást. Csizmadia tanár úr beszélt arról, hogy szokás az állatkertben megrendezni az állatok karácsonyát. Ez úgy történik, hogy egy alsó- és egy felső tagozatos osztályt hívnak meg valamelyik iskolából (az idén a Simonyi iskola a soros a lehetőségre), akik aztán becsomagolják az ajándékot pl. az oroszlánoknak pulykacombokat, vagy a majmoknak gyümölcsöket és örömmel nézik, ahogy az állatok a fincsi csemegéket bontogatják és fogyasztják. Volt, amikor a majmoknak pl. ruhadarabokat ajándékoztak, s Móni majom igencsak aranyosan öltözködött, tetszett neki a sál. A második kisfilmen láthattuk a majmokat, tapírt, gyűrűsfarkú makikat, vaddisznót-vadmalacokat, ormányos medvét. Azt is, hogy Döme mackó hogyan fogyasztotta el születésnapi tortáját. Mosómedvéket, pelikánokat, pampanyulat, a Linda oroszlánt, Pablo orrszarvút, zsiráfokat (érdekesség, hogy napok múlva várható egy zsiráfbébi születése), vidrát, puputevét. Megtudtuk, hogy egyik oroszlánnak a veszprémi iskolások adhattak nevet, mégpedig: VESZLÁN nevet találták ki a „veszprémi oroszlán” szavakból képezve.Előadónk elmondta, hogy két kis film vetítésével készült, az elsőben bemutatja, hogyan is lettek áttelepítve a fehér farkasok a Döme medvéhez (a Döme mackó egy740 kg súlyú, kamcsatkai hím barnamedve). Természetesen altatással lehetett ezt megoldani. A kisfilmen látható volt, hogy az orvosnő a megfelelő lövedékkel meglőtte a farkasokat, akik már türelmetlenségükben fel-alá jártak, érezték, hogy valami különleges fog történni. Láthattunk egy lövedéket élőben is. Megtudtuk, hogy miként működik, s láttuk a filmen, hogyan kábultak el a farkasok, s emelték őket szállító kocsira. Milyen szakszerű fogással tették-vették, vitték az új helyükre Alexot és társát. Most alvó állapotukban alkalom volt megvizsgálni is őket, aztán kapták az ellenszérumot, hogy felébredjenek (a szérum nélkül akár bele is halhatnának az altatásba). Sikeres volt az áttelepítés. Érdekes volt látni, hogy a farkasok ébredés után az új helyüket eleinte bizalmatlanul vették birtokba és milyen volt a találkozásuk Döme mackóval - pillanatok alatt elfogadták egymást. Csizmadia tanár úr beszélt arról, hogy szokás az állatkertben megrendezni az állatok karácsonyát. Ez úgy történik, hogy egy alsó- és egy felső tagozatos osztályt hívnak meg valamelyik iskolából (az idén a Simonyi iskola a soros a lehetőségre), akik aztán becsomagolják az ajándékot pl. az oroszlánoknak pulykacombokat, vagy a majmoknak gyümölcsöket és örömmel nézik, ahogy az állatok a fincsi csemegéket bontogatják és fogyasztják. Volt, amikor a majmoknak pl. ruhadarabokat ajándékoztak, s Móni majom igencsak aranyosan öltözködött, tetszett neki a sál.A második kisfilmen láthattuk a majmokat, tapírt, gyűrűsfarkú makikat, vaddisznót-vadmalacokat, ormányos medvét. Azt is, hogy Döme mackó hogyan fogyasztotta el születésnapi tortáját. Mosómedvéket, pelikánokat, pampanyulat, a Linda oroszlánt, Pablo orrszarvút, zsiráfokat (érdekesség, hogy napok múlva várható egy zsiráfbébi születése), vidrát, puputevét. Megtudtuk, hogy egyik oroszlánnak a veszprémi iskolások adhattak nevet, mégpedig: VESZLÁN nevet találták ki a „veszprémi oroszlán” szavakból képezve.                                                 A várható fejlesztésekről is hallottunk pár mondatot, pl., hogy terveznek egy elefántház építését melybe 3 elefántot kívánnak megvásárolni, s az előírások szerint 3 ha területet biztosítva számukra. Az orrszarvúak részére üveges istállót terveznek építeni. 5000 m2-es röpde építése is szerepel a tervek közt a gulyadombi részen. Igyekeznek nagyon takarékosra felújítani a fűtési rendszert és az ivóvíz ellátást is. Szép összegű támogatást nyert el az állatkert, de igyekeznek mindent a leggazdaságosabban megoldani.

Az előadás végén megköszöntük Csizmadia tanár úr kellemes előadását és boldog karácsonyt kívánva váltunk el egymástól.

Képek> >>

  Az ünnepi alkalmunkra külső vendégek is érkeztek; Brányi Mária és Némedi Lajos alpolgármesterek, Siklódi László Levente képviselő Ur és Szente József Ur, a klubvezetők fórumának vezetője.

Ünnepi összejövetelünket Tóthné Pannika nyitotta meg Ady Endre: „Karácsony” című igen szép versével, melyet zenei aláfestéssel tett még hangulatosabbá. Ezután Edit elnök asszony köszöntötte a megjelent vendégeinket és a klubtagokat majd a „Pásztorok, pásztorok örvendezve” karácsonyi dalt énekeltük el közösen. Kleinné Erika karácsonyi történetet olvasott fel, melyet újra közös ének követett: a „Fel nagy örömre, ma született…” és az „Ó gyönyörű szép, titokzatos éj…” című karácsonyi dalok. Csukás Károly klubtársunk József Attilától a „Betlehemi királyok” című verset szavalta, s következett Jászváriné Ildikó szóló éneke. Kedves, szép hangján a „Leszáll az ég dicső királya…” kezdetű dalt énekelte. Horváth Magdolna szavalatát követte kivetítésről Vásáry André előadásában F. P. Schubert: „Áve Maria”. Hodossy Gábor következett a műsorban a „Gondolatok Karácsony közeledtével” című felolvasásával, majd „Karácsonyi ének” –et énekeltünk közösen. Szóló ének következett Schofhauzerné Kata előadásában: a „Sötét az éj” című dal. Közben pár szereplő készülődött a „Bölcsőcske” című vallásos játék előadására. Sikerrel mutatták be klubtársaink a kis történetet a kisjézus születéséről. Máriát és Józsefet - a szülői párt - valamint az angyalokat és pásztorokat személyesítették meg játékuk során (Szereplők: Mária: Rozsné Erzsike, József: Schofhauzer János, angyalok: Kerecsényiné Erzsike, Dócziné Jolika, Szalainé Ancika, Hontiné Ági, Kleinné Erika, pásztorok: Hodossy Gábor, Csukás Károly, Kiss Lukács, Pintér István. Köszönjük felkészülésüket a műsorra). Majd ismét Vásáry André volt látható és hallható a kivetítőn az „Ó, jöjjetek, hívek…” karácsonyi dallal. A klubtagoktól következett egy kis betlehemi játék angyalok és pásztorok játéka a kis betlehem körül (Szereplők:krónikás:Kleinné Erika, pásztorok: Mayer Rózsa, Jászváriné Ildikó, Strennerné Ancika. Angyalok: Némethné Éva, Dócziné Jolika, Szalainé Ancika. Nekik is köszönjük a színvonalas előadásukat, munkájukat mellyel emelték a műsor szépségét). Az ünnepi műsor - meghatóan mindenki kezében égő kis gyertyával - közös „Csöndes éj…” éneklésével zárult.

A műsor után kis szeretetvendégség következett: pogácsa, finom forró tea és forralt bor került az asztalokra s e hangulatban beszélgettünk még kicsit egymással.

Végül mindenkinek ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET kívánva

Képek> >>