Klubunkban sem felejtődött el a húsvéti ünnep. Szépen terített asztalokkal várt bennünket háziasszonyunk Vera, és a Jolika által készített asztaldíszek is emelték az ünnep hangulatát. Különösen a húsvét másnapi népszokás, a locsolkodás volt fő témája a mai foglalkozásnak. Férfi társaink zsebeiből bizony előkerültek a kis illatos üvegek, szájukból pedig a kedvesebbnél kedvesebb locsolóversek. A hölgyek meg úgy annak rendje módja szerint a kis csomagjaikat készítették, a festett tojásokat, csoki tojásokat, süteményeket, de akadt egy kis ital is… amivel kínálgatták a locsolókat. Köszönjük a férfiak figyelmességét.

               Irodalmi műsor.

 Elnök asszonyunk köszöntője után pár közérdekű téma, s kezdődött a foglalkozás mai fő témája: irodalmi műsor – saját szervezésben – a költészet napja alkalmával. Kilenc tagú kis csoport készült a szereplésre, versmondásra: Pájerné Pichler Edit, Vastagné Rózsika, Tóthné Pannika, Kerecsényiné Erzsike, Dócziné Jolika, Schneiderné Marika, Horváth Magda, Kleinné Erika és egy férfi klubtag is, Csukás Károly.

    "A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben ápr. 11-én ünneplik Magyarországon. Irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, képzőművészeti kiállításokkal tisztelgünk a magyar líra előtt, országszerte klasszikus és kortárs költők versei szerepelnek ezeken a rendezvényeken. Iskolákban, rádióban, televízióban, sőt újabban buszokon, villamosokon is verseket lehet hallgatni neves művészek tolmácsolásában. Mi is a mai találkozásunkon csatlakozunk e szép szokáshoz és hallgassuk meg klubtársaintól kedves verseiket József Attila életútját követve." 

Ezen gondolatokkal vezette fel műsorunkat Rózsika, majd József Attila életrajzát felolvasva, életének egy-egy állomásánál megállva,   

hallhattuk a szebbnél szebb verseket a klubtársak előadásában. Ezek: a „NEMZETT JÓZSEF ÁRON”, „KEDVES JOCÓ”, „MAMA”, „A SZÍV S A SZEM”, „KÉSEI SIRATÓ”, „HYMNUS A BORHOZ”, „NEM, NEM, SOHA” „SZERELMES VERS”, „TISZTA SZÍVVEL”, „MONDD, MIT ÉRLEL …”, „GYERMEKKÉ TETTÉL”, „AMIT SZÍVEDBE REJTESZ”, „MEGMÉRESSÉL”, és a „FLÓRA” című versek. Talán olyan versek is elhangzottak, amelyek annyira nem voltak közismertek.

  Aki szereti a verseket, annak ünnep ez a nap, a többiek pedig talán megkedvelik. Műsorunkat tetszéssel fogadták a klubtagok.         

Képek> >>

Majd rendhagyó klubfoglalkozásunk volt április 18-án, a megszokott keddi nap helyett csütörtöki napon. Ugyanis magas rangú vendégeket vártunk e foglalkozásra:  Dr. Navracsics Tibor miniszterelnök helyettest, Brányi Mária alpolgármester asszonyt, Óvádi Péter és Siklódi László Levente képviselő urakat. A látogatás célja az volt, hogy klubunk bemutatkozzon a vendégeknek, különösen a miniszterelnök helyettes Úrnak, akitől klubunk nagyon szép összegű támogatást kapott a tavaszi „Somogyi barangolás” kirándulására. A rövid nálunk töltött idejében az elnöki köszöntő után szokásunkhoz híven két dalt énekeltünk el közösen – a vendégek is. Ezt követte Edit kis ismertetője a klubunk életéről, majd műsor következett. Óbecsey István: „Szeressétek az öregeket” c. versét szavalták Horváth Magda, Dócziné Jolika, Kleinné Erika, Némethné Éva és Vastagné Rózsika. Ezután egy kedves jelenetet láthattunk-hallhatunk Horváth Matild, Kiss Lukács és Tóthné Pannika előadásában. Az énekkarunk a következő dalokkal szerepelt: H.G. Schneider:„Boldog vagyok, hogy újra látlak”, W.A. Mozart: ” Csalogány az erdőn”,  Liszt Ferenc:  „Hajnalozó”, „Kakukk kánon” német népdal és „Ha nyílnak a tavaszi kék ibolyák”.  Tánccsoportunk pedig előadta fergeteges „Üveges tánc”-át és a „Jókai polgári táncok”-at. A műsor majdnem egész részében, mintegy aláfestésként, Hodossy Gábor kirándulásról készített videóját láthattuk a háttérben kivetítőn.

A miniszterelnök helyettes Úr megköszönte a meghívást, a kedves műsort, gratulált nekünk mindezért és további jó egészséget és sikereket kívánva elköszönt tőlünk.

Mi még kicsit maradtunk, megbeszéltük aktuális ügyeinket és a további tennivalókat.

Képek> >>

          Rendhagyó magyar óra.

  Ez után következett a tanár úr magyar órája, aminek, témájának most a Híres Hamisítók címet választotta. Három történetet hallgathattunk tehetséges, zseniális emberekről, akik élet útja tehetségük ellenére kezdetben nem volt sikeres, de sikeres emberek nevének felhasználásával, vagy műveiknek másolásával lettek elismertek. Elsőként egy Shakespeare kutatóval ismerkedhettünk meg, aki életrajzát kutatva maga is kiegészítette saját elképzelése szerint, sőt drámát is írt a költő nevében. Shakespeare kézirat nem maradt ránk, csak quadrat példány, így a mai ismeretek alapján 36 drámából valószínű, hogy csak 22-t írt Shakespeare. A következő történet a 20. század legsikeresebb festmény hamisítójáról szólt, Meegeren holland festőről. Johames Vermeer és más híres festők képeit hamisította. Elsajátította a 17. századi technikát, azonos alapanyagokat, vásznat használva képeit hitelesnek fogadták el. Göring tulajdonába került képe miatt a holland hatóság perbe fogta, a súlyos bűntetéstől az mentette meg, hogy bevallotta, hogy több Vermeer festményt is hamisított, illetve felügyelet alatt megfestett egy Vermeer képet. Harmadik történet Macpherson költőről, az Osszián énekek megírójáról szólt. Ő tanulmányozta az ősi skót nyelvet, a gaelt. Hegyi falvakban kereste a népajkakon megmaradt ősi dalokat, regéket, de csak töredékeket talált. Ezeket lefordította angolra és skót tájszólásra, amivel elismert lett. Tovább kutatva azonban nem találta meg az ősi gael költeményt, de találkozott egy bárd nevével, amiből ő kialakította a III. században élő vak őseposzok költőjét, Ossziánt, aki egy kelta király fia volt. Ebben az időben ő már igazi nagy költő volt és kitalált történeteket írt meg, de ezeket, mint fordító írta alá. Sikeres, gazdag ember lett. Samuel Jonson kritikus kimutatta, hogy gyűjteménye hamisítvány, de az olvasó közönsége nem őt marasztalta el, hanem a kritikust.
A történetek érdekesek voltak, számunkra eddig ismeretlenek, köszönjük a tanár úrnak, hogy ismereteinket ebben az évben is bővítette!

Képek> >>